6.rész :)

Kedves blogolvasóim:) Tényleg nagyon nagy elnézéseteket kérem a nagyon nagy csúszásért, de húú, nagyon sok minden történt azóta:// Voltam balesetin, jött a nyár, nyaralás,táborok, nagyon sok edzés és még a többi :| Szóval annyira sajnálom :( Remélem nem haragszotok rám és tetszeni fog ez a rész is. Nagyon sok szeretettel írtam meg nektek :)) 
Véleményetek ugyebár fontos számomra, szóval tessék vagy chatbe vagy ide ez a rész alá komizni, hogy milyen lett, jöhet-e a következő rész:) Addig is Iratkozzatok fel nyugodtan, így értesülni fogtok róla, ha meghoznám a következő részt.. 
Nagy ölelés: Blogírótok ♥ :*  :) 
Ui.: Jó olvasást (: 
----------------------------------------------------------------------

Miután Kata kivezette Tündért,visszamentem Cargohoz,aki még mindig békésen,halál nyugodtan eszegette a szénáját.
-Nóri,Nóri!- jön be futva,az én nevemet kiabálva egy lány,aki számomra teljesen idegen. Bár az is igaz,hogy az arcfelismerőm,név megjegyzőm nem a legjobb...
- Öm... Igen?-kérdezek vissza,miközben megállt mellettem a lány.
-Menj ki a pályára,Reni mondta,hogy szóljak neked..-szerintem érezte az értetlenségemet és hozzá tette,hogy a Díjlovagló pályára menjek ki. Ahogy sétáltam kifelé,anyu kapcsolódott be mellém.
- Anyu... Nyugodtan hazamehetsz,én el leszek itt,majd maximum csörgök telefonon,hogy lassan jöhetsz.-vetettem be a mindent elnyerő mosolyom,közben pedig szorosan átöleltem anyut és  megköszöntem neki,hogy megengedte a Cargos ügyet.
-Rendben,akkor majd szólj. Renivel már mindent átbeszéltünk,úgyhogy megyek is. Szia kicsim,vigyázz magadra! - nyomott egy búcsú puszit az arcomra és  már el is ballagott.
-Itt vagyok -álltam meg Reni mellett aki éppen a lovasokat engedte be a pályára.
-Oké,örülök neki. Meddig érsz ma rá?
- Anyu elment,majd felhívom,ha jönnie kell értem. Szóval ráérek,akár estig is -eresztettem el egy mosolyt.
-Ooo,fantasztikus vagy. Akkor lenne számodra egy két dolog.. Először is.. - és aztán belekezdett. Legelőször a benti, bértartásban lévő lovaknak kell beszórnom szénát, elmagyarázta, hogy melyik részre, melyik lovaknak, mennyit stb., Ezután jönnek a többi lovasok, útba kell majd őket igazítanom, hogy ki melyik lóra ül, melyik cuccokat kell majd feltennie a lovára.. Úgyhogy odaadta a lóosztást, amin ez állt: 

I.Csapat, Ugró pálya, 11 órára!: 

- Dóri: Neveda

- Liza: Dream 

- Anna: Fancy 

- Attila: Zippidee Doo Dah ( késni fog) 

- Nóri: Helsinki 

- Helsinki? - kérdezem furán, miután elolvastam az első csapat felosztását. 

- Igen.. - mondta már-már röhögve, miközben ráparancsolt a csapatra, hogy menjenek át másik kézre - Ő, egy nagyon jó tehetségű ugróló. Elég jó múltja van, igaz, hogy csak 3 évet versenyzett, de mindig benne volt az első 5 helyezettek között. Körülbelül fél éve került ide, az alatt az idő alatt teljesen kezes bárány lett belőle, gyerekeket is ültettem már rá, egész jól bírja.. Csak éppen ma 2 hete, hogy nekiment a villanypásztoros kerítésnek és teljesen lejött a bőre a hátsó, bal csánkjáról.De pont reggel néztem, már hál'Isten összeforrt neki, így jó lenne,ha minél előbb visszakerülne végre a munkába. - ezt elmesélve, utána még folytatta, hogy mik a teendőim: 

- Be kell hoznom ( még mielőtt ennének kint a lovak, gondolom a legelőn) Zippidee Doo Dah-ot ( Zippi a becézése) le kell ápolnom és, ha még akkor sem jönne meg az Attila akkor nyergeljem is fel. 

- Olyan negyed óra múlva, jön a "lóetetős bácsi", mondjam meg neki, hogy Crokonak dupla reggelit adjon

- Ki kell vinnem a kancákat ( ha van, akkor a csikójukkal együtt a legelőre) 

- Leápolni Crokot, mert majd felül rá Reni. 

Egyenlőre ennyi, bár többet úgysem tudnék a fejemben tartani. Ha, valamit nem tudnék, hogy például melyik legelő részre kell kivinnem a csikókat, kancákat, azt mondta Reni, hogy majd a lányok úgyis segíteni fognak.

- Akkor először menjek és hozzam be Zippit ? 

- Igen, itt van egy külön karámban, pej színű, Holstein, barna színű kötőfék van rajta.Utána pedig már adhatsz a benti bértartott lovaknak szénát. De, ha nem lesz rá időd majd Viktornak (ő jön ide etetni minden nap), szólok, ha úgy van. Aztán a lovasoknak " add ki a parancsot" és a többi.

- Oké, akkor én megyek is.. 

- Rendben. Köszönöm, Nóri - kaptam egy széles mosolyt, és gyorsan kisurrantam még a lovasok előtt a pályáról. Egy pillanatra megálltam, ahogy kiértem és körbe szemléltem, hogy hol lehet Zippi, de végül aztán egyből kiszúrtam. Nem volt nehéz, nem meglátni, mert éppen a többi lónak illegette magát, ahogy fel-le vágtázott. Odamentem a karámhoz, kinyitottam, de úgy, hogy csak én is éppen hogy férjek be és rögtön vissza csuktam. Lassú léptekkel közeledtem Zippihez, aki amint meglátott engem, láthatóan vissza vett az iramból, lelassult ügetésre, lehajtotta a fejét és úgy jött felém. 

- Héhé.. Nyugi Zippi - mondtam neki nyugodtan, amikor az egyik, másik karámban lévő ló odanyihogott neki, ő erre felkapta a fejét, és megint vágtába akart ugrani. Csakhogy, nem tudom milyen csoda folytán, rám nézett, vissza nyihogott a másik lónak és megállt mellettem. Egy két másodpercig ezen elgondolkodtam, hogy talán Isten akarta így, de aztán hagytam a dolgot. A lényeg, hogy nem vágtázott rajtam keresztül, nem kellett kergetni a karámban, hogy meg lehessen fogni, hanem csak simán megállt és kivezettem.

Éppen azon törtem a fejem, hogy hova kössem ki, mert ugye a lómosóba nem akartam, mert hát hogyha valaki lovat akar mosni ( mondjuk amilyen erővel süt a nap, szeptember ellenére is, valaki biztos, hogy rá veszi magát és lemossa a lovát..), bokszba meg nem akartam betenni, mert kitudja, hogy Viktor vagy valaki más ki almol-e. 

- Kösd ki ide, nyugodtan - mondta egy lány, mosolyogva és egy nagy lókikötő helyiségre mutatott. 

- Köszi - mosolyogtam vissza rá, miközben felkaptam egy vezetőszárat a lenti, többi közül és biztonsági csomóval kikötöttem Zippit. Megpaskoltam a nyakát, mire ő egy nagyot szuszogott és ott hagytam. 

- Dóri vagyok - mutatkozott be a lány, egy kézfogás kíséretében 

- Nóri - mondtam vigyorogva. 

- Te ülsz Zippire? - kérdezte miközben befelé tartottunk, hogy adjak szénát a lovaknak. Dóri, meg gondolom segíteni jön. 

- Nem, én Helsinkire - mondtam neki enyhén röhögve, mire ő is elröhögte magát ezen - Nálam van a lóosztás.. Szeretnéd tudni, hogy kire ülsz? - folytattam titokzatosan, közben pedig megmutatta, hogy hol van a széna. 

- Persze - visított fel és azonnal felragyogtak a szemei. 

- Öhm.. kire szeretnél ülni? - kérdeztem tőle. A tekintetem egy ismeretlen, idősebb férfira vándorolt aki, megmarkolt egy jó, nagy zsákot, fanglit és adta be a lovaknak a kaját. Dórinak mondtam, hogy egy pillanat és itt vagyok, aki ott maradt én meg gyorsan odarohantam a bácsihoz, és megmondtam neki, hogy Crokonak dupla reggeli jár. Bólintott egyet rá és folytatta tovább a dolgát. 

- Itt vagyok.. Szóval, ki a kedvenced? - stoppoltam le mellette. Éppen egy csikót simogatott aki az anyja mellett ácsorgott és nagy szemekkel minket figyelt. 

- Talán... Neveda... - hangzott a bizonytalan válasz. 

- Akkor hozhatod, ki - kacsintottam rá, mire ő elégedetten elvigyorodott és megölelt. Igazából, nem tudom miért kaptam az ölelést, utálom, ha ölelgetnek,csak kivételes embereknek szoktam megengedni, de ez más volt, el sem löktem magamtól meg semmi... Aztán Viktor szólt oda nekem, hogy a szénát majd ő elrendezi, meg ki engedi a csikókat az anyjukkal együtt, menjek csak a dolgomra. Úgyhogy Dóri elindult Nevedáért én meg a megérkező lányoknak adtam ki az utasítást, hogy ki melyik lóra ül, milyen cuccokat tegyenek rá. Anna egy kicsit fintorgott, hogy Fancyra ül, mert állítása szerint, nagyon bunkó az a ló, kanca ellenére is, de én ráhagytam.. Ízlések és pofonok.. Én addig gyorsan beléptem a nyergesbe, ahol ott vannak ugye az ápoló cuccok felkaptam az ápoló szereket és siettem kifelé Zippihez. Ahogy kiértem, kedvem lett volna, azonnal elrohanni innen, mert mindenki kiabált,visított mindenkivel, futkároztak össze-vissza és ami még rosszabb szabadon volt két ló.
- Nórii! Fancy kitépte magát a kezeim közül, utána meg Dream ment el - kiabálta oda nekem, Anna aki egy vezetőszárral a kezében, intett a szabadon vágtázó lovak felé. Még jó, hogy Reni ezt nem látja, azt hiszem rögtön repült volna mindenki.
- Jó, oké..nyugodjatok le - mondtam nekik, miközben odamentem Zippihez aki éppen kaparta a betont, teljesen megértem az ő idegességét is - Anna! Add ide azt a vezetőszárat, Dóri légyszíves segíts nekem elkapni a lovakat. - utasítottam őket, hogy legalább csináljanak is valamit, Anna idedobta(!) a lábam elé a vezetőszárat, Dóri meg már ment is Dream-et elkapni.
- Fancy.. Nézd mit hoztam neked - mondtam nyugodtan neki, mire ő elkezdte hegyezni a fülét és rám nézett. Vagyis lehet, hogy csak a csemegére. A lényeg, hogy lassan közeledett felém, meg én is felé. Fél szemmel láttam, hogy Dóri már sikerrel járt, mert maga mellett szorosan vezette Dream-et, aki mint egy kiskutya követte őt.
- Gyere kislány - suttogtam Fancynak,aki már csak egy lépésre volt tőlem. Először megszaglászta a kezem, hogy tényleg van-e benne csemege és amikor rájött, hogy nem csaptam be, rajta kaptam az alkalmon, gyorsan bekapcsoltam a kötőfék csatjába a vezetőszárat, közben pedig nyugodtan, mintha mi sem történt volna csendesen nyammogta a csemegét.
- Tessék - nyomtam Anna kezébe a vezetőszárat és körülnéztem. Zippi még mindig idegesen kaparta a betont, Dóri Dreamet adta át Lizának, majd odament Nevedához aki egy nyerítés kíséretében örült, hogy végre vele is foglalkoznak. 
- És lányok - kezdetem bele a vallatásukba - hogyan történt ez az egész, körülbelül 2-3 perc alatt? - közben meg, fogtam a betonra ledobott ápolókat és neki kezdtem leápolni Zippit.
- Hát, az úgy volt... - mondták egyszerre, szóval egyből gyanús lett. Aztán végül Anna átvette a szót és belekezdett - Hoztam ki Fancyt, aki most meglepően nyugodt volt, Dream meg odanyihogott neki egyet, kitépte a kezeim közül magát, Lizánál is ez volt a helyzet.. Mondtam én,hogy bunkó ez a ló - nézett mérges szemekkel Fancyra. És most jött el az a pillanat amikor kezdett elegem lenni. Engem aztán tényleg nem sok mindennel lehet felidegesíteni, de ez akkor is kiverte nálam a biztosítékot. 
- Figyelj, Anna... Attól függetlenül, hogy te nem tudod kezelni ezt a lovat, bár még sosem láttalak rajta, hogy hogyan lovagolod, de szerintem Reni aki az edző, csak jobban tudja, hogy melyik lóval hogyan tudsz bánni így nem hiába adja a te kezeidre a lovat stb.,. Nem kell nyafogni, hogy bunkó ez a ló. Na és? Neked nem szoktak rossz napjaid lenni? Mert te mindig vidám vagy, mindennek örülsz és senki, semmi nem tud megbántani? Ugyan már... - fejeztem be az apró monológomat. Amikor felnéztem, kicsit cikisen éreztem magam, mert mindenki engem bámult, és a tetejére még Attila is megjött ( ezt onnan gondolom, hogy amint beállt a szám, rögtön odajött Zippihez, kikapta egy szó nélkül (!) a kezeimből, az ápolószereket és elkezdte leápolni megint. Én se szóltam egy szót sem, fogtam magam, bementem az istállóba, megkerestem Helsinki bokszát ( amit nagy nehézségek árán megtaláltam ), kihoztam új ápolókat és bent elkezdtem leápolni, felnyergelni. 

Kb., 30 perc múlva 

Amikor már mindenki kész volt időre,kezdtek beballagni a lovasok kintről ( látni kellett volna szegényeknek a fejüket, olyan nyúzottak voltak, hogy majdnem rossz volt rájuk nézni), Dóri bejött hozzám Helsinki bokszába és ott elbeszélgettünk. Hosszan elmondta, hogy mit érdemes róla tudni, a családját is ""bemutatta"" és a többi. 

Szalai Dórának hívják. 15 éves, van egy öccse és egy bátyja, így elég zűrös neki, 2 fiú mellett. Amikor Dóri 7 éves volt, az édesapja egy zsoké balesetben meghalt. Azóta az édesanyja a mai napig félti Dórit a lovaglástól, és ebből náluk folyton megy a vita.Van egy kiskutyája Törpének hívják, Tacsi fajtájú. Meg egy egész nyuszi családjuk is ( Renitől kaptak kettőt, aztán elkezdték őket tenyészteni). 
Nem tagadom,de amikor elmondta, hogy hogyan  halt meg az apukája, akkor egy könnycsepp legördült az arcomon.Én biztos, hogy nem tudtam volna elviselni, akármilyen a viszonyom apuval. 
Aztán még mesélt arról, hogy szegényem klausztrofóbiás, igaz, hogy csak enyhén, de akkor is.. 
És végül, úgy fejeztük be a beszélgetésünket, hogy én is elmondtam mindent magamról: 
Kiss Nórinak hívnak, van egy nővérem meg egy öcsém. A szüleim elváltak 3 éve. Én ezt úgy reagáltam le, hogy csak is a testvéreimmel beszéltem, apuhoz meg anyuhoz hozzá sem szóltam. Van 2 hörcsögünk ( az öcsémmel közösen), meg egy nyuszim és egy kutyus... 
- Na lányok készen vagytok? - hajolt be hozzánk Reni mosolyogva,mire én pont elmondtam a magamét. 
- Persze- feleltük egyszerre Dórival. 
- Akkor gyerünk, nyeregbe - Dórit kihessegette, én meg megfogtam Helsinki szárait és kezdtem kivezetni.

Helsinki:) 

Zippi*-*:) 

5. rész

Cargo bokszában még mindig... 

- Kicsim.. - szólt bele anyu a telefonba, miután remegő kézzel elhúztam a képernyőn lévő zöld kis kört. Talán még nem éreztem ilyet, de most halál komolyan le kellett ülnöm a friss forgácsra & szalmára. Vártam, hogy közben anyu újból beleszóljon a telefonba és közölje életem egyik nagyon nagy "álma" sikeres lesz-e vagy nem. - Szóval, itt ülünk Renivel a házban és képzeld pont olyan sütit sütött tegnap este, amelyiket imádod, tudod azt a.... - szerintem még folytatta volna, estig is, de én szerencsére közbe szóltam és elhallgatott. 
- Anyu! Most különösebben nagyon nem izgat, hogy mit eszel... Amúgy meg - tetetett gondolkodás - a legszőkébb emberke is kitalálná, hogy ti most éppen házban vagytok - közöltem vele, talán egy kicsit jobban ingerlékenyebben a kelleténél. 
- Jó, jó, jó kisasszony. Oké talán megérted vagy Majd megérted a választásunkat - huppsz, többes szám :// - Tudod, hogy szeretünk téged, és apád is - utálom amikor mindig külön mondja aput. Attól, hogy elváltak, én még ugyanúgy szerethetem aput.. -De a jegyeid alapján, hát hogy is mondjam ? - a képzeletemben már rögtön szövődött is egy olyan kép : anyu és Reni egy jót összeröhögnek, hogy ilyen jól eltudják húzni a lényeget. Csak, hogy engem már komolyan az ájulás kergetett. 
- Igen vagy nem ? - háborodtam már fel és egy kicsit fennhangon, de megkérdeztem. 
- Ha feltornázod magad minimum hármasra matekból, félévre akkor igen.. Szóval igen, mostantól hivatalosan is tiéd, Cargo ! - jelentették be együtt, ezt az egész mondatot Reni és Anyu. 
- Köszönöm - suttogtam bele a telefonba és lassan, homályos tekintettel letettem a telefont, majd vissza csúsztattam a zsebembe. És ahogy ott ültem, az ajtóban a barna hajú lány ( máshogy nem tudom nevezni most bocsi :D ) nézett rám meghatottan és egyben furán is, hogy miért sírok. És Cargo... a lovam is. Szerintem azt hitte azért sírok, hogy valami baj van, mert rögtön oda jött hozzám, az ölembe hajtotta a fejét és várta, hogy elkezdjem nyugodtan vakargatni. Erre én elmosolyodtam letöröltem a könnyeim ( már legalább tudom, mik azok az öröm könnyek) és megvakargattam a lovam pofiját :') 
-Bocsi, hogy megzavarlak titeket, de akkor tudnál nekem segíteni, Nóri ? -kérdezi tőlem a kezét tördelve a még mindig ajtóban álldogáló lány. 
-Persze, bocsi... - még egyet gyorsan megsimogattam a lovam nyakát és lassan felálltam. Nagy levegő vétel... és... 
-Mehetünk - tértem rá a lényegre, és együtt kimentünk Cargo bokszából, át egy másik bokszba. 
-Légyszíves segíts nekem felnyergelni. A kantározás már megvan, megcsináltam, csak izé... a felnyergelés valahogy sohasem ment. - vezetett be a lány egy Sötétpej színű, kedves tekintetű kancához. 
- A neve Tündér. Jut eszembe, az én nevem pedig Kata... - vigyorogva ránézek. Szegény lány tiszta feledékeny :D 
-Értem. - mosolygok rá Katára egy utolsót és megsimogatom Tündér, vékony, de mégis izmos nyakát. 

Tündér :)

- Itt a nyeregalátét és a nyereg. - nyújtja felém a Daslo nyerget és az egyik piros alátétet. Lassan ráterítem Tündér hátára, megigazítom, ráteszem a nyerget és odaszólok Katának, hogy a többit már megtudja csinálni a segítségemmel is. 
- Mióta lovagolsz itt ? - kérdezem tőle, miközben ő becsatolja a tépőzárakat meg ilyeneket, én meg kimegyek a bokszból és megnézem Tündér adatait az ajtón. 

Ló neve : Tündér 
Neme : Kanca 
Kora : 4 éves
Fajtája : Hannoveri 
Anyja neve : Mamma Mia 
Apja neve : Castor 
Tulajdonosa : Vártai Renáta 


- Mióta lovagolsz itt ? - kérdezem meg Katától, amikor már vissza mentem a bokszba és néztem, ahogyan Tündér lábaira felteszi az ínvédőt, bokavédőt. 
- 2 napja - válaszolja mosolyogva, miközben már fel is tette a cuccokat, és éppen a kobakját húzza a fejére. - Te pedig eléggé szerencsésnek mondhatod magad, hogy Reni az anyukád. - mondja tisztára higgadtan. 
- Reni nem az anyukám... - válaszolom neki megszeppenve. És ekkor döbbentem rá, hogy talán itt mindenki azt hitte idáig, hogy Reninek nincs gyereke, és erre meg felbukkanok én aki tiszta hasonmása, így azt hiszik, hogy én vagyok az eltitkolt lánya. Vagyis, ezért nézett meg itt mindenki olyan furán, méregetően. 
- Tényleg ? Ööö.... akkor bocsi, felejtsd el amit mondtam. - tisztára zavartnak látszik a lány. Gondolom ezek után, nem tudta, hogy mit mondjon nekem, így kivezette Tündért a bokszból, szorosan maga mellett tartva a lovat. 

Nagyon remélem, hogy tetszett ez a rész, és szívesen várjátok a következőt is <3 :) Nyugodtan leírhatjátok az őszinte véleményeket, a blogomról ( ehhez rendelkezésre áll : Chat vagy ide kommentbe :) )  

Nagy nagy ölelés : Blog írótok :* 

4. rész

Edzés után, Cargo bokszában

Eszméletlen egy edzés volt ! *-* Azután az oxer után, még ugrottunk " egy párat", utána pedig egy ( 90-110 cm-es) akadályokból álló pályát csináltunk meg, hibátlanul :) 

Mondjuk, ha belegondolunk, hogy Cargo még csak most töltötte az 5 éves kort, ahhoz képest van benne valami tehetség... Miután már végeztünk mindennel a pályán, leléptetés közben, elengedtem a szárakat, kivettem a kengyelből a lábam és csak úgy adtam magam, simán. Érdekes módon,kint maradtunk a pálya szélén, nem is akart beljebb jönni egy centivel sem Cargo. A közönségünk is feloszlott, mert Reni már adta is nekik a parancsokat, hogy melyik lovakat nyergeljék fel. ( Gondolom akkor ma nekik sincsen suli... Mondjuk nekünk a mai napon azért nem volt, mert az összes tanárunk elment Pestre és ott beszéltek meg valamit az ottani tanárokkal o.O. De ehhez én nem értek :D ) 

- Nagyon jók voltatok Cargoval. Régóta kerestem ilyen lovast rá... Nekem sajnos már nincsen annyi időm foglalkozni vele, de amint látom új szabad kezeken lesz - kacsintott egyet ránk, elhúzta a pálya kaput és kibaktattunk. 

- Amúgy ezt most, hogy értsem ? - kérdeztem vissza, mert nem értettem. Ő csak egyet elmosolyodott és miközben leszálltam Cargorol elmondta : 

- Ezt kérlek szépen úgy értsd, hogy örülnék neki, ha Te foglalkoznál vele. - célzott az ügyes kis, csődörre aki, amíg én szépen levettem a fejemről a kobakot és kesztyűimet lehúztam a kezeimről, érdeklődve figyelte, hogy mit csinálok én ennyi ideig. 

- És esetleg mennyi ideig ? - fogtam meg újból a szárakat és bevezettem Cargot a bokszába. Közbe-közbe kiabálva, visítva megjelent egy,két lovas, kezükben vagy kantárral, nyereggel, ínvédővel, fülessel, mire felemelte a fejét és fürkészve figyelte, az elhaladó lovasokat vagy éppen, hogy mikor végzek már a leszerelésével. Közben Reni is besegített, hogy minél előbb megtudjuk beszélni a dolgot. 

- Esetleg.. ? Ameddig csak akarod. Még mielőtt megkérdeznéd, hogy miért pont a te kezeid alá adnám Cargot elmondanám, hogy még ilyen jó pályát soha nem ment, mert, ha mást ültetek rá akkor csapkodja a fejét, toporzékol, megáll csak úgy váratlanul és kapar. Ezt persze, megcsinálta már ugrások előtt is. Az egyik lánnyal, ő most is itt van, szerintem találkozni fogsz vele, na de ez mindegy is... Az a lényeg, hogy az a lány alatt egyszer ugrás előtt, megállt és lefeküdt. - ámulva hallgattam az edzőm, még az ínvédő is megállt a kezemben, miközben Reni már régen leszerelt úgyhogy át jött az én oldalamra is segíteni.

- De ezt.. Nem fogadhatom el... Ez az első napom itt, és már az első itt létemen egy lovat adsz nekem ? - kínosan elröhögtem magam és folytattam - Másnak egész életében, nem adatik meg, hogy lova legyen, de még olyan is van aki,lóra sem ülhet rendesen. - adtam ki magamból ezt a "szörnyű" érzést.

- Igen, ez így van, de most neked adatik meg az ilyen lehetőség. 1., Neked is sokkal jobb lenne, ha lenne egy olyan lovad, akit már ismersz és megszoktad. Persze nem azt mondom, hogy attól függetlenül nem ülsz majd másik lovakra is, mert nem lehet örökre egy lovon ülni. És 2., Most nézd meg Cargo nézőpontjából... Ha, más nem tudja normálisan ellovagolni, és ugye én sem tudnék rá hetente legalább kétszer felülni, akkor elkallódna, elbutulna, nem tűrné meg a lovast a hátán, mehetne eladásra. De egy olyan buta lovat, főleg, hogy Csődör... ki venne meg szerinted ? - és igaza van Reninek. Cargo nem azt a jövőt érdemelné, mert amúgy is ennél sokkal jobb ló is lehet belőle, egy két év alatt. 

- Jajj, drágám annyira nagyon ügyesek voltatok, a pacival - jött be anyu észrevétlenül a bokszba ( ahol már így is volt két ember, plusz még Cargo is... :D ) és adott gyorsan a homlokomra két nagy puszit. 

- A Pacinak van neve is anyu... Cargonak hívják. - "mutattam be" anyunak ( azt hiszem, hogy kimondhatom) a lovamat. - Reni... esetleg megbeszélnéd anyuval ? - ez az a szokásos cselem, amikor tudom, hogy anyu nem menne bele az ilyenekbe. Na, de ha már van egy " minden rosszban van valami jó, vagy inkább minden jóban van valami rossz" barátunk ( én esetemben most az edzőm) akkor már mondhatjuk, hogy nyert ügyük van ;) 

-Óóó.. persze, hogyne - kacsintott rám vissza Reni és kimentek anyuval a bokszból. Cargonak szerintem ennyi elég is volt, mert amint anyuék kitették a lábukat, a bokszából egy nagyot felhorkantott én pedig elröhögtem magam rajta. 

Én kis "dívám" <3

A nevetésemet, az egyik lány jelenléte szakította félbe, ahogy bekukucskált a bokszajtó és a fal között. 

- Szia... Öhm, te vagy Nóri igaz ? - jött be aztán hozzánk, egy vékony, körülbelül korombeli ( 15 éves), hosszú, dús barna hajú lány. Első ránézésre szimpatikusnak tűnik (: 

- Szia. Igen - mosolyogtam rá a lányra és kérdőn néztem rá, hogy mit szeretne tőlünk. Még a mellettem eszegető Cargo is abba hagyta az evést, és a lányra nézett. Láthatólag olvadozott Cargoért, mert elmosolyodott és megszólalt : 

- Nagyon szép lovad van. Ügyesek is voltatok... - hatásszünet, miközben megköszöntem a dicséreteket - Tudnál nekem segíteni ? - tért rá a lényegre. 

- Persze, egy pillanat. - mondtam neki, mert a zsebemben megrezzent a telefonom... Anyu hív. 

Vajon Nóri anyukája megengedi, hogy a lányának megint lova legyen ? És vajon a ( barna hajú) lánnyal barátok vagy ellenségek lesznek Nórival ? ;) Ez mind még rejtély, de hamarosan hozom az ötödik részt is, amiben minden megválaszolatlan kérdésre, ott lesz a válasz... 

Ui.: Remélem ez a rész is nagyon tetszett :) <3 Üdv : Blog írótok 

3.rész

Igen, még mindig ugyan az a nap, de többször már nem írom le :D 


Szóval, vissza mentünk az istállóba, egy jó ugrólovat keresni nekem... 
-Kanca, csődör,herélt ? - fordul hozzám hirtelen Reni. A régi lovardákban, ahová jártam, a többi lovas mindig nekem panaszolta el, hogy már a kezeit tördeli ( természetesen ezt irónikusan értem, nehogy félreértsétek :D ) melyik lovat fogják megkapni arra az 1-2 órás edzésre. Ezt általában mindenki tőlem kérdezte, hogy melyik lóra fogják ültetni, mivel én voltam majdnem mindennap ott a lovardában, én ismertem a legjobban az ottani lovakat, és a volt edzőm is velem osztott meg olyan titkokat, amit még a férje sem tudott :) Tisztán emlékszem az egyik lányra, aki bejött velem az egyik lóhoz de én így is már késésben voltam, nem értem még rá fecsegni is... :$ De mégsem lehettem akkora bunkó, hogy elutasítom. Úgyhogy aztán miközben én nyergeltem az edzőm lovát, fél füllel azt hallgattam, ahogy a lány sírva meséli el, hogy ő már pedig Bajnokra fog ülni, nem ülhet senki más rá, mert egyáltalán miért is ülne rá más ?! Aztán az egyik pontnál már kezdtem felkapni a vizet, amikor már csak húztam meg a hevedert. Nem szóltam a csajnak, de gondolatban már elképzeltem, hogy hogyan kellene elmondani neki, hogy kint vár az edzőm a lovára és rám így ugyebár már régen kint kellene lennünk a pályán, hahó. Ezt a gondolat tervemet a kezeim között tartott száron lévő ló szakította félbe, még pedig azzal, hogy egy pillanat alatt a lány felé fordult, felemelte először az egyik elülső lábát, aztán meggondolta magát és inkább felágaskodott. És ezt mind sunyítva tette meg a lányra. Szegény csaj egy ,,kicsit" megszeppent, de még a sírása is alább hagyott erre a jelenetre. 
 Aha.... Gondoltam én... Amikor felfogta, hogy az egyik csődör sunyítva, rá fordult és még fel is ágaskodott, visítva ( halál komolyan, visított ) rohant ki eszeveszetten a bokszból, ki a pályára az edzőmhöz. Én meg csak ott álltam annak a csődörnek a bokszában, aki az előbb még, egy embernek mutatta meg, hogy ágaskodásra is elég egy ilyen sima boksz. Na, nem rezeltem be rögtön ettől a tudattól, mert ezt a csődört jobban ismertem, mint a tenyeremet :) 
- Nóri ?! - bökött oldalba Reni, mire én arrébb ugrottam. Megilletődve nézett rám, és nem tudta, hogy mi rosszat csinálhatott... 
- Bocsi, csak elkalandoztam. - motyogtam magam elé. - Amúgy csődör - kaptam fel a tekintetemet és válaszoltam a régen elhangzott kérdésre. Reni halál titokzatos mosolyra húzta a száját, bólintott egyet és a mellettem lévő bokszra mutatott. Először elképzelni nem tudtam, hogy mit akar, de aztán talált-puffant :D Mintha egy lassított felvételben játszódott volna, úgy néztem be a Reni által megmutatott bokszba. 
A bokszban egy csupa sárral és trágyával bepiszkolódott ló nézett vissza rám. Akaratlanul is, de elröhögtem magam ezen a tényen. Esküszöm, hogy nem egyszer, nem tízszer, nem százszor láttam koszos lovat, de amilyen ebben a bokszban van, az maga a megtestesült...Na nem csoda, hanem rossz vicc inkább :D Úgy röhögtünk Renivel, hogy 1., anyu is oda jött hozzánk( amúgy idáig hol volt, anyu ? O.o) 2., szegény csődör is megajándékozott minket egy nyihogással. 

Fél óra múlva

Amikor végre abbahagytuk a röhögést, jöttem rá, hogy Reni aztán tényleg nem viccelt... Így kerek negyed óra múlva, levakartunk róla mindent, és még negyed óra volt amire felszereltük. Az úgy volt, hogy.... Igen úgy kezdődött, hogy oké, mindjárt készen vagyunk, már csak hevedert kell húzni és mehetünk fel a pályára. Ahha csak, hogy Reni egy apró, ici-pici tényt nem mondott el Cargoról. Azt, hogy eléggé érzékeny, így amikor csak megfogtam a hevedert, Cargo egyet felnyihogott és megrázta magát. ( ezt úgy képzeljétek el, hogy én voltam ugye aki meghúzza a hevedert, Reni pedig a másik oldalon a kantár szárakat fogta, de mind hiába, így is, úgy is megrázta magát és felnyihogott :) 
Aztán úgy lehetett lefoglalni Cargot, hogy hoztam egy etetős vödörbe, répát, almát. Így miközben Reni meghúzta a hevedert, én addig ott álltam és tartottam Cargonak a vödröt. 
Ezek után végre valahára, felpattanhattam Cargora *-* Nem a legnagyobb ló, az enyhe 160 körüli marmagasságával, de nem is nagyon a magasságokat szoktam figyelni. 
" A ló hátán van a földi mennyország." Milyen igaz <3 ^.^ Ahogy ballagtunk ki, a pályák felé vettem észre, hogy egyre több lány és fiú jön a pályához. Azzal még nem is lett volna baj, csak, hogy mi is éppen arra a pályára mentünk. Ahogy Cargo belépett a fedeles pályára, kezdtem el gondolkodni, hogy anyu is itt van-e a többi 10 ember között ?!..  
- Mit mondtál nekik ? Hogy valami híres Díjugrató bajnok jön ide ? - kérdeztem a mellettem álló Renitől aki minket nézett. 
- Jól néztek ki. Amúgy nem.... Mindig ki szoktak jönni, ha Ugró edzésről van szó - kacsintott rám és kiutasított minket lépésben, a pálya szélére. 


Azok az ugrások...

Nem tudok mit mondani, csak annyit, hogy megszerettem ezt a lovat. Lépésben, ügetésben, vágtában olyan szépen ment maga alatt, hogy még én is éreztem ahogyan össze van szedve és gyönyörűen beadja a fejét. Asha óta nem találkoztam ilyen lóval... 
- Vágtában gyere rá erre az Oxerre - mutatott rá egy Fehér-Piros ugrásra. A bemelegítő ugrások után, ez eléggé nagynak tűnt, de persze no para :D Szépen beugrattam vágtába, kikönnyítettem és úgy mentünk rá az ugrásra. Csak is a patái enyhe dobogását, a prüszkölését hallottam, és ennyi. Cargo pontosan, az elrugaszkodási pontról ugrott, hibátlanul. Én pedig tettem csak a dolgom, bíztattam, könnyítettem, szárat adtam, lenyomtam a sarkam és a többi :) Csodálatos érzés volt <3 

Cargo

2.rész

Még mindig Szeptember 24. Péntek

Ahogy egyre csak lépkedtünk a bokszok mellett, be-be kukucskáltunk a bokszokba, így valahogy mindig el fogott az az ismerős " Itt minden olyan jó, szép és otthonos" érzés. 
- Hány ló van itt ? - néztem fel balra Renire, aki erre a kérdésre elmosolyodott és válaszolt : 
- Négy részre van osztva ez az istálló, de még kint is vannak lovak, akik rideg tartásban vannak, vagy csak bértartásban élnek itt. Az istállóban 40 ló van általában, ezt úgy értsd, hogy a két fenti részen helyeztük el a kancákat beleértve a csikó kancákat is és a lenti oldalon pedig a csődörök és a heréltek vannak elhelyezve. 

- És kint hány ló van ? - kérdezősködtem még tovább. 

- Hát, kint mindig változó. Most is jött például egy új ló... De ő belovaglásra jött ide a gazdájával együtt. 

- És hogy halad vele ? - ámultam el. Amióta az egyik régi lovardában az edzőm egyik napról a másikra egy csikót adott át nekem, azóta tudom, hogy milyen erőfeszítésekkel és szeretettel jár egy ilyesmi belovaglás. És ott nincs olyan, hogy " Hát most nincs kedvem kimenni a csikóhoz, majd holnap kimegyek hozzá"... Ha egyszer elnyerted legalább a lovad bizalmát és hallgat rád, már az is fél siker a többihez. Én is mindennap átmentem a csikóhoz, ha az egyik nap nem is vontam be a munkába, akkor is kimentem hozzá, hogy tudja ott vagyok neki és nem felejtettem el. Hóban, esőben, 40 fokban, sárban mindenhogy átmentem egyedül.. Akárhogyan is, de átmentem hozzá...  És a végén rájöttem, hogy Igen, megérte ! Mert egy nagyszerű ló lett belőle ( Arab ellenére is ) és a kitűnő mozgásával, ugró stílusával, magabiztosságával, egy egész zsűri szeme és még annál is több lovas szeme ragyogott fel, egy ilyen nem hétköznapi tehetséges lóra. 

Asha

Azóta eltelt 3 év és Asha ( így neveztem el még csikó korában ) nagyon jó helyre került, nagyon jó lovasa lett, és nagyon sok új barátokat is szerzett. A mai napig még mindig ellátogatok hozzá, és ilyenkor egy kicsit mindig összetörök, de legbelül tudom, hogy ott nagyon szuper helye van, a gazdája mindent megad neki és mindennél jobban szereti. Ha a sok tanulástól nem is tudok hozzá elmenni, minimum 1 hónapban egyszer, de akkor is kapok róla képeket mindig és egy kis élménybeszámolót a kis rosszaságról <3 :') Soha nem volt még olyan, hogy ne mentem volna el egyik versenyére sem, mindegyiken ott voltam, az első sorból drukkoltam nekik, fényképeztem és meg-meg könnyeztem, hogy milyen kis ügyes kanca lett belőle 5 éves korára. 

 A vissza emlékezésemből Reni térített magamhoz, amikor már kint álltunk a Szeptemberi napsütésben a hátsó karámok között. 

- Ő lenne az ott hátul - mutatott az edzőm egy sötétpej, kancára aki éppen egy vágtával nyűgözte le a mellette lévő két másik lovat. De, azt hiszem nem csak a másik karámban lévő lovakat, hanem engem is teljesen. Formás, szép, egyedi mozgású és szépen ívelt feje is van.Tökéletes "márka" :) 

- Mi a neve ? - suttogtam, mert mára már ez nekem is sok... Először amikor megérkeztünk az egész terület nyűgözött le, utána a lovak, istálló, bokszok, pályák és most meg ez a paci. 

- Lady - felelte mosolyogva, még mindig a kancán tartva a szemét - De, szerintem menjünk nyergelni - terelte el a figyelmemet Ladyről és vigyorogva bólintottam. - Választunk neked egy jó ugróképességű lovat, oké ? - kacsintott rám és elkezdtünk vissza felé sétálni. 

Lady

1.rész

Szeptember 24. Péntek ( Reggel, 8 óra )

- Gyere kicsim, már vár ránk Reni, az edződ. - tárta ki előttem a kocsi ajtót anyu, mert én ámulva-bámulva a legelésző lovakat figyeltem, akik az érkezésünkre felkapták a fejüket és oda ügettek a karám oldalához, hozzánk. Olyan gyönyörű itt minden... Lehet vagy 20 hektáros ez az egész terület, de nekem egyértelműen akkor is a nagy, tágas istálló mögötti pályák tetszenek a legjobban *-* Van egy fedeles pálya ( amint látom) meg egy Díjugrató és egy másik Díjlovagló pálya :) Sokkal nagyobbak, mint az előző lovardákban, ahová jártam, a pályák. Velünk szemben pedig egy nagy ház uralkodik a szép, egyedi sárgás színével. Aztán a háztól haladva jobbról-balról karámok vesznek körül, amíg nem érkezünk el a murvás út végéig. Onnantól szemben már csak az elkerített, fás terület van, amúgy meg a ház mögött még mindig a karámok vannak. 

 A gondolat menetemet anyu zavarta meg, ahogy egy kicsit meglökött. Először nem tudtam, hogy miért lökdös és, hogy mi a baj, de aztán észre vettem, hogy Reni ( a jövőbeli edzőm, remélem) jött ki a házból. Hát, egy két percre leblokkoltam, mert tiszta hasonmásom volt. Ugyanolyan hosszú szőke haja van, karcsú, enyhén magas alkat, és mosolygós, mint én is :) Amikor aztán már mi is az istálló ajtóhoz mentünk, ahol éppen Reni nyitotta ki a zöld alapon borított, aranyozott ajtót és felénk fordult láttam meg, hogy a szemünk is egy színű vagyis zöld. 
- Szia. Gondolom akkor te vagy Nóra - ragyogtatott felénk egy mosolyt, közben pedig betessékelt minket az istállóba.
- Bizony - nyögtem ki, miközben a meglepettségemben szinte szólni nem tudtam, csak ezt a szót is valahogy... Rögtön jobbról és balról egy-egy boksz fogadott, szemben velem pedig egy tágas kijárat, (amit most nyitott Reni éppen ki) és a pályákat láttam meg, amire szerintem leesett az állam. 
 Visszatérve az istállóra, valami eszméletlen szép. A betonozott folyosó is nagyon széles, így biztosítva, hogy két ló is simán elférjen egymás mellett. A bokszok aljától a közepéig fából vannak és onnantól felfelé már rácsos, de nem is az a sima, hanem amilyen már az újabb bokszoknál van : 

Az első bokszba ahová benéztem, egy szürke paci nyihogott fel és nézett meg magának azokkal a nagy barna szemeivel :)
A boksz ajtaján van egy átlátszó "tok" és abba bent a megadott lóról az infó. Például ennél a pacinál ez állt benne : 

Ló neve : Croko
Neme : Herélt
Kora : 6 éves
Fajtája : Holsteini
Anyja neve : Catlin 
Apja neve : Creke 
Tulajdonosa : Vártai Renáta 

- Ő itt Croko - jelent meg mellettem Reni mosolyogva, rámutatva Crokora. - Croko ő itt Nóri - "mutatott be" engem a pacinak, és Crokot nekem az új edzőm. 
- Gyere nézd meg a többi lovat is - karolta át a vállamat Reni és együtt elindultunk a többi ló felé. Anyu meg, ahogy látom már össze barátkozott az egyik pacival, mert az egyik boksznál sutyorgott éppen :)